A MÉRKŐZÉS STATISZTIKÁI:

ANGLIA		PARAGUAY
8	Lövések kapura	3
23	Lövések	7
15	Szabálytalanságok	19
7	Szögletek	3
2	Lesek	2
1	Sárga lapok	5
62%	Labdabirtoklás	38%

A B-CSOPORT ÁLLÁSA

1.	Anglia	2	2	-	-	3-0	+3	6
2.	Svédország	1	-	1	-	0-0	0	1
3.	Trinidad és Tobago	2	-	1	1	0-2	-2	1
4.	Paraguay	1	-	-	1	0-1	-1	0

A svédek elleni, hősiesen kibekkelt 0-0-val zárult mérkőzéshez képest Leo Beenhakker két helyen változtatott: az akkor kiállított Avery John helyett Aurtis Whitley került a csapatba, a csatár Collin Samuelt pedig a védekezésben is hasznos southamptoni Kenwyne Jones váltotta. Az öt napja sérülés miatt tíz perccel a meccs előtt beugró, majd remekül védő Shaka Hislop ezúttal is lehetőséget kapott.

Az angoloknál kevesebb volt a változás: a lábközépcsont-töréséből lábadozó Wayne Rooney csak a kispadra ült, a szerdai edzésen vádlisérülést szenvedett Gary Neville-t pedig Jamie Carragherrel pótolta Sven-Göran Eriksson.

Értelemszerűen aktívabban kezdték az angolok a találkozót, Hislop például az ötödik percben épp Michael Owen elé ütötte ki Frank Lampard lövését, ám a Paraguay ellen is csak szenvedő csatár elhibázta a lehetőséget.

Ezt leszámítva is sokkal többet birtokolták a labdát Beckhamék, főleg az első tíz percben, de valamirevaló helyzetet nem alakítottak ki, inkább csak kényelmeskedve járatták a labdát. Joe és Ashley Cole a balszélen még csak-csak igyekezett valamennyire, de Gerrard, Lampard és maga a csapatkapitány sem tett hozzá egy-egy kósza távoli lövésen kívül sokat a játékhoz, Owen és Crouch pedig elveszett valahol a betömörülő trinidadi védelemben. A közép-amerikaiaknak viszont minden erejüket fölemésztette a védekezés, és jóformán a félpályáig sem jutottak el a megszerzett labdákkal.

A félidő hajrájára kissé kiszabadult a nyomás alól Trinidad, de ettől ki is engedtek kicsit, aminek két angol ziccer lett az eredménye, ám Lampard és Crouch is elügyetlenkedte a maga lehetőségét. És hogy az angol drukkerek még pocsékabbul érezzék magukat a szünetben, csak a labdát a gólvonalról kihúzó Terry lélekjelenlétén múlott, hogy Stern John fejesét követően nem az amerikaiak vonulhattak előnnyel a pihenőre.

A második játékrészt ha lehet, még álmosabban kezdte Anglia, de amikor Rooney nekiállt levetkőzni, Michael Owen gyorsan kihagyott két helyzetet, hogy jelezze, még ő is a pályán van. Eriksson észre is vette és gyorsan be is küldte helyette Manchester bikanyakú kedvencét, Carragher helyére pedig a mozgékony Aaron Lennon jött, amitől egy csapásra aktívabb is lett az angol válogatott.

Négyről háromvédős felállásra váltott tehát Anglia, Leo Beenhakker pedig csak erre várt: behozta a már a svédek ellen is vitézkedő, szélvészgyors Cornell Glent, aki elfutásaival okozott is nem egy nehéz pillanatot Terryéknek. Az angoloknak ettől függetlenül jót tett a vérfrissítés, és az egyre fáradó védők között immár sorra alakították ki a helyzeteket, és Crouch végül a sokadik lehetőséget már kihasználta.

A hajrában Gerrard még lőtt egy óriási bombagólt, a másik oldalon pedig John sarkazott - a partjelző szerint - lesről gyönyörűen a hálóba, de ez már nem számított: az angolok a Paraguay elleni meccshez hasonlóan gyenge játékkal hasonlóan értékes győzelmet arattak, amivel már biztosan a nyolcaddöntőbe jutottak. Trinidad pedig ismét szimpatikusan küzdött, de azt azért túlzás lenne állítani, hogy Yorke-ék egy pontot mindenképpen megérdemeltek volna.