Az F-csoport nyitómérkőzése két nagy stratéga összecsapását ígérte: az ausztrálok kispadján a holland Guus Hiddink, míg a japánokén a brazil Zico várta izgatottan az összecsapást. A „kenguruk” 32 éve nem szerepeltek világbajnokságon, ezúttal egy sikeres pótselejtezőnek köszönhetik a németországi részvételt, míg ellenfelük a legutóbbi vb társrendezője lehetett, sorozatban pedig már a harmadik vb-ről nem hiányoznak.

Hatalmas csata, a várt kemény játék és ausztrál helyzetek vezették fel a találkozót. A Socceroos támadója, Viduka kétszer is helyzetbe került, de Kavagucsi eszén nem tudott túljárni.

Az ázsiaiak főleg távoli lövésekkel próbálkoztak, de mivel ezek a kísérletek elkerülték a kaput, nem jelentettek igazi veszélyt Schwarzer kapujára.

Aztán a 26. percben egy furcsa góllal vezetést szereztek az ázsiaiak. Nakamura beadásnak szánt lövése utat talált az ausztrálok hálójába. Nem sok hiányzott az egyenlítéshez, azonban Vidukáék képtelenek voltak a kapuba találni.

Az iram továbbra sem csökkent, sőt! Felváltva forogtak veszélyben a kapuk, és bár az ausztrálok birtokolták többet a labdát, ám mindez csak meddő mezőnyfölény kialakításához volt elegendő.

Az első félidő végére maradt még egy-két kapuralövés, de újabb gólt egyik csapat sem tudott szerezni.

A félidőben egyik kapitány sem változtatott, így a második felvonásban a játék összképe is nagyban hasonlított az első félidőben látottakhoz. Talán az iram csökkent valamelyest, amit bátran írhattunk a fáradtság rovására.

A japán válogatott változatlanul a földön próbálta tartani a labdát és gyorsan, minél kevesebb érintésből fejlődtek fel az ellenfél kapuja elé. Jónéhányszor el is dönthették volna a mérkőzést második góljukkal, ám ígéretes, szemre is tetszetős kontráiknál az utolsó megoldás mindig rossznak bizonyult.

Hiddink kockáztatott, csereként két csatárt és egy támadó középpályást állított be a csapatába, amelynek meg is lett előbb a látszata, aztán az eredménye is.

A támadósor megerősítése jó ötletnek bizonyult - különösen Kennedy okozott sok gondot - egyre közelebb került az ausztrál csapat a japán kapuhoz, amelyet távoli lövésekkel és beadásokkal is veszélyeztetett. Érett az egyenlítés, ám a végén Kavagucsi hibája kellett az egyenlítő találat megszerzéséhez: egy bedobásnál bizonytalanul mozdult ki a kapujából a japán hálóőr, a labdát elvétette, így a lecsorgót Cahill az ötösről a hálóba vágta.

Az egyenlítő gól után a japánok mozgósították erőtartalékjaikat – a játékvezető nem adott meg nekik egy egyértelmű tizenegyest, majd ígéretes lövőhelyzetük is adódott -, mégis a lendületlen lévő ausztrálok szerezték meg az újabb találatot.

Ismét a csereember Cahill érkezett jókor a második hullámban, és Aloisi passzát 17 méterről okosan eltekerte a kapu jobb oldalába: a labda a kapufáról pattant a japán hálóba. Védhetetlen lövés volt. Majd a hosszabbításban egy másik csereember, Aloisi egyéni akcióból szerzett gólja eldöntötte a találkozót.

A két válogatott mérlege így abszolút döntetlenre áll: 11 meccsükön 4-4 alkalommal nyert mindkét együttes, míg három találkozó döntetlennel zárult. A gólkülönbség azonban az ázsiaiaknak kedvez: 16-14.

Utolsó meccsüket 2001. augusztus 15-én játszották, akkor japán 1-0-s félidőt követően 3-0-ra győzött.

Ausztrália első világbajnoki gólját, sőt mindjárt góljait szerezte Japán ellen, hiszen 32 évvel ezelőtt, Németországban mindhárom mérkőzésükön gólképtelennek bizonyultak. Akkor egy döntetlennel és két vereséggel zárták a tornát. Tavaly a Konföderációs Kupán három vereséggel végeztek, így tétmeccsen az első sikerüket aratták német földön.